Cikkek : Mélység, nyugalom, béke... |
Mélység, nyugalom, béke...
2006.04.18. 08:20
Delfin, kék, és könny-gyöngyök a pillanatért. Színház: otthon, bűvölet, és varázslat. Ajándék a gyerek, ajándék a gyerektől, kabala. Hit, erő és álom… Tiszta, őszinte szavak, néha lekerül az álarc. Szívből, lélektől szép az igaz… Interjú Földes Tamással.
Fény: Isten
Félelem: Maga az Élet.
Zene: A hobbim…
Költészet: Hitetlenség. Hitetlen költő vagyok. Nem hiszek a szavakban, nem hiszem, hogy a versek igazából tükrözni képesek az érzelmeket és a gondolatokat.
Kabala: Egy kis medál, amit az azóta már nagylányomtól kaptam.
Álom: „Ezt a furcsa álmot itt életnek neveztük” (Földes Tamás)
Árnyék: Nekem az árnyék nagyon sok mindent jelent… Fontos. Nem vagyunk valódiak, csupán árnyékok ezen a világon.
Barát: Ideális esetben az ember társa a barátja is.
Álarc: Állandóan álarcot hordunk. A színpadon néha le lehet vetni, mert az egy védett hely. Ott igazabb tud lenni az ember. A színpad egy varázslat, és ha lejössz onnan, akkor mondhatod, hogy az nem te voltál. Ez egy nagyon jó varázsmondat. De éppen ezért tudsz teljesen őszinte is lenni.
Siker: Ez egy vacak dolog. Egyrészt nem mérhető, másrészt el lehet veszni benne, és el tud téríteni a helyes úttól. Az, hogy mit értünk alatta, megint más kérdés: hogy pl. a valóság-show-s sikert, vagy valami mást… Azt mindenkinek magának kell kitalálni, hogy számára mi a siker, és ez így járhatóbb út. Számomra pl. már az is az, ha túl tudok élni egy-két előadást úgy, hogy ha megfelelek a magam elé állított mércének.
Magány: Az egyik legfontosabb dolog a világon. Nagyon szeretek magányos lenni.
Taps: Fontos. Visszajelzés. Manapság már kicsit mást is jelent, de ez túlélhető…
Bilincs: Rakosgatjuk magunkra az évek során a bilincseket. Egy részüket a társadalom kényszeríti ránk, a többit saját butaságaink, félelmeink, tévedéseink. Aztán, majd ha elég bölcsek leszünk, talán ki tudjuk oldani a sok béklyót, amit magunkra raktunk.
Lüktetés: Maga az élet, ami a lüktetéssel együtt megszűnik. Egész életünk lüktetés, ami hol hosszabb, hol rövidebb, hol gyorsabb, hol lassabb…
Ajándék: A gyerekeim. Ők az életem ajándékai…
Erő: Számomra ebben a szóban van némi agresszivitás. Nem szeretem, de szükség van rá. Az én munkámban kell az erő, de nem a nyers, agresszív fajta, hanem a kifinomultabb, belső erő.
Színpad: Otthon. Mit mondhat az ember az otthonáról?
Moraj: Szavak. Számomra ezek a morajok. Hol szebben szólnak, hol csúnyábban…
Mélység: Óceán. Delfin… Különleges lény. Varázslatos. Összekötő elem az Univerzummal. Meg kéne ismerni őket, tanulni kéne tőlük, de nem fogságba ejtéssel, hanem egyszerűen csak oda kellene figyelni rájuk.
Évszak: Tél. Számomra egy ideje tél van itt bent, de az volt már hónapokkal ezelőtt is, függetlenül az évszaktól.
Harc: Tökéletesen alkalmatlan vagyok mindenféle harcra.
Ünnep: Értelmetlenné válnak az ünnepek, ahogy öregszik az ember. Kiüresednek. Nem tudom, volt-e valaha tartalmuk… Ez szomorú, de tény.
Állomás: Közhely.
Távolság: Titokzatosság. Kíváncsiság. Felnézünk, mondjuk az égre… távoli, titokzatos.
Idő: Megmásíthatatlanság. Amit egyszer megtettünk, vagy amit ebben a percben megteszünk, az már készen van. Ez ijesztő…
Tükör: Ha egyszer találnánk egy tükröt magunknak, magunkban, sokkal egyszerűbb lenne élni. Én még nem találtam meg a saját tükrömet…
Végtelen: Felfoghatatlan… A képzelet elvileg határtalan, de ez nem így van. Mi is csak az általunk ismert és megélt világból tudunk kiindulni. Számomra megfoghatatlan, attól függetlenül, hogy van…
Vágy: Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha nem lenne… De van. Mégpedig sok…
Sors: Kicsit hiszek az asztrológiában, de abban nem, hogy minden meg van írva, mert akkor nem lenne értelme az életünknek. Csak egy bizonyos irány van megadva, és hiszem, hogy minden összefügg mindennel, de az eleve elrendelésben nem hiszek.
Hűség: Nehéz dolog a hűség, de nagyon fontos, amit elvárok a környezetemtől. Önmagammal szemben is, de vannak sajnos helyzetek, amikor megszegem. Önmagamhoz hűségesnek lenni… Azt se tudom, ki vagyok, így elég nehéz…
Hideg: Szeretem. Sokkal jobban, mint a meleget.
Éjszaka: A termékenység időszaka. Ilyenkor alkotok, gondolkodom… Szeretek sötétben lenni…
Nyugalom: Kéne… De gondolom csak azért, mert éppen most éppen nincs. Ha lenne, akkor az lenne a baj…
Bűvölet: A színház.
Kudarc: Szükség van rá. Kell, hogy legyen! Ez a fejlődés egyik építőköve.
Nappal: Azt szeretem, amikor elkezdődik. Még nem láttam szebbet a hajnalnál.
Szerelem: Nem akarok hallani róla…!
Gyengeség: Mindannyian azok vagyunk… Kivéve Szilvesztert.
Hazugság: Gyűlölöm… És azt gyűlölöm a legjobban, ha rákényszerítenek, akár az életben, akár itt a színházban. Sajnos gyakran előfordul.
Hit: Hiszek Istenben.
Kihívás: Egyre kevesebb… Egy új szerep nem az. Az embernek egyszerűen tennie kell a dolgát, nem kihívásoknak megfelelni. Egyébként számomra ez egy rosszízű szó…
Mosoly: Delfin. Állandóan mosolyog. Nem csak a szájával, hanem a szemével is. Megállapított tény, hogy életének 90%-át alfában tölti, és ez a tudatállapot is olyasmi, mint egy mosoly…
Könny: Gyöngyök. Ezek a pillanatok nagyon fontosak az ember életében… Ezek gyöngyök, amiket el kell tenni, mint azon érzések emlékeit, amiket a könnyek jelentettek.
Béke: Törekvés. Amire egész életünkben törekednünk kéne. Nirvána. Megvalósíthatatlan…
Szín: Kék. Mélység, nyugalom, béke… Óceán…
Köszönöm az interjút…
[2006.04.17.]
|